Miután tátott szájjal néztem végig a Csillagok háborúját, mint lelkileg teljesen bezizzent hét éves kölyök kezdenem kellett valamit ezzel az új érzéssel. Úgyhogy elkezdődött a tudatos moziba járás. Ez nem azt jelentette, hogy én egyből egyedül mentem, de ekkor már azt néztem, amit szerettem volna. Az információkat most már a Pesti műsor c. újságból illetve egyéb folyóiratokból is szereztem. A következő a Csillagok háborúja folytatása volt: A jedi visszatér.  Nincs ebben semmi furcsaság. Mivel a három rész közül egyedül a középső volt beszerezhetetlen egy magam fajta gyerek számára, így ugrottam egy részt. Szerintem sokan voltunk akkoriban így. Apám vitt el moziba és tulajdonképpen a film 2/3-a kiesett, mivel annyira ijesztőnek találtam a Jabbás részt (pontosabban szólva mikor a malacképű őrt felfalják), hogy azonnal távoztam. Hiába, meg kellett szoknom még nekem ezt. Úgy 20 percet láthattam, túlzottan nem maradt meg bennem semmi, a látványt és Jabbát leszámítva. Ettől függetlenül az iskolában továbbra is rá voltunk kattanva a témára és a teremben kézről-kézre járt az a bizonyos papírlap a folyosókkal és pöckölt vonalakkal, hogy óra alatt is harcoljunk a birodalmiak, vagy épp a lázadók ellen. És megjegyzem, hogy a lenti jelenetet még pont megnéztem moziban, de sajnos a mai fiatalok már egy teljesen elrontott változatban tekinthetik meg, mivel Lucas utólag lebecsülte a kézműves filmkészítés erejét.

  A következő állomás egy francia rajzfilm, amit tévesen magyarnak hisznek (sajnos). Az idő urai c. filmről volna szó, és bár francia-magyar koprodukció, a kreatív része szinte teljesen a franciák kezében volt, míg a magyarok az olcsó munkaerőt képviselték. Ez nem von le semmit sem az érdemükből, mivel a magyar csapat tehetsége is kellett ahhoz, hogy a film ennyire fantasztikusan összeálljon. Nem is beszélve arról, hogy a technikai kidolgozás érdeme szinte kizárólag a "mienk". Maga a film 1981-es, de én 85 elején láttam moziban. Akkoriban volt belőle egy képregény változat és én innen tudtam a film létezéséről. Mivel nem adták kölcsön, ezért csak belelapozgatni tudtam. Ami azért volt jó, mert teljesen felkészületlenül ért engem a film.

  Maga a rajzfilm Pierre, a kb. 6 éves gyerek apjának halálával kezdődik, és a kisfiú magára marad egy számára ismeretlen bolygón. Egy barátja van csak, egy mikrofon, amit Mikinek hív és folyamatosan beszél hozzá. A hangot igazából az ő mentőcsapata adja, akik a messzeségből próbálják megmenteni Pierre-t a veszélyes helyzetekből. Leírva még akár lazának és kalandosnak is lehetne nevezni, azonban már az elejétől fogva körül vesz minket az elmúlás érzete. Ennek egyik csúcsjelenete a fenti képen is látható jelenet, mikor a mentőcsapat személyiségét akarják eltörölni arctalan, angyalszerű lények. A második ilyen sokkoló jelenet Pierre a bolygón megismert barátjának korai búcsúja. A harmadik pedig maga a film végi döbbenetes csavar és annak fájdalmas levezetése. Rendhagyó módon olyan happy end van a végén, amiben semmi vidámság nem maradt. Mindezt nevezhetném traumatikus élménynek is, mivel egy jó ideig iskolából haza menet nem mertem egyedül liftezni és ijesztő volt sötét helyen egyedül lennem, mint pl. a lépcsőház. Azóta persze nagyon sokszor megnéztem, a 90-es évek végén még a Tabán moziba is eljutottam egy vetítésre, meg meg is van dvd-n itthon. De az az első megtekintés lenyűgöző volt. És talán a mai napig tudat alatt hatással van rám a film.

 Mivel az Elveszett frigyláda fosztogatói kimaradt, így akkoriban be kellett érnem a folytatással, ami igazából egy évvel korábbi eseményekről szól, de tulajdonképpen teljesen lényegtelen. Az Indiana Jones és a végzet temploma egy önállóan élvezhető kalandfilm a Lucas/Spielberg párostól. Nagyim vitt el rá és akkoriban nagyon izgatottan vártam, vajon miért is van ez a nagy felhajtás egy régész körül. Ekkor már 8 éves voltam, 1985 nyarát írunk.

  Meglepetés : erről is kimásztam a teremből félidőben. Egész pontosan a szívkitépős jelenetnél. De bevallom, hogy addig sem kötött le annyira ez a produkció. Talán mert feliratos volt, vagy mert túl tömény volt nekem minden. Ami megragadt bennem, az az ebéd jelenet, illetve mikor Indy és Picur csapdába esnek. Ezt leszámítva sok üresjáratot éreztem akkoriban, ráadásul az áldozatos jelenet hirtelen nagyon sok volt nekem. De nem féltem vagy ilyesmi, csak egyszerűen túlcsordultam élménnyel. És mentem haza feldolgozni az egészet. Egészen 1990-ig nem ismertem a sztori folytatását. Addig nem is nagyon érdekelt a film, viszont akkor kocka életemben történt egy nagy meglepetés. De addig még sok film adott nekem maradandó élményt...