David Attenborough 1926. május 8-án született. Már korán a BBC-hez került, ahol természetfilmek készítésével foglalkozott. A BBC 2 indulásakor felkérték a programigazgató poszt betöltésére, amit elvállalt. Az ő ideje alatt a televíziózás újabb utakat tört, igyekeztek több kultúrát és egyediséget adni a műsorokba. Pl. neki köszönhető a The Old Grey Whistle Test c. zseniális zenei műsor indítása is, pedig saját bevallása szerint maga nem rajongója a rockzenének. És nem feledkezett meg a humorról sem, hiszen nem kevés köze volt neki a Monty Python elindulásában. De igazán sosem érezte magát jól az irodában.

  A 70-es években azonban a BBC egy ismeretterjesztő sorozatot szeretett volna elkészíteni, ami az élet kialakulásáról szól. Attenborough mindenképp szerette volna a saját ízlése szerint elkészíteni, és önként lemondott a posztjáról hogy felvehessék a sorozat szerkesztőjének. Mivel az eddigi munkásságával a BBC maradéktalanul meg volt elégedve, így megkaphatta a lehetőséget. Ezután a stábjával és a rendezővel egy akkoriban merőben új koncepcióval álltak elő. 13 részen keresztül próbálják megmutatni az élet kialakulását az első baktériumok megjelenésétől kezdve a mai emberi civilizációig, részenként különböző témákra és helyszínekre bontva. Hosszú ideig forgattak, míg nem 1979-ben bemutatták a sorozatot. És forradalmasította a természetfilm fogalmát. Addig nem létezett ennek a műfajnak kultikus képviselője, ami emberek tízezreit gondolkodtatta el. De David Attenborough és csapata fáradhatatlanul mutatta be a bolygó élőlényeinek legkülönösebb tagjait. A tudományosan pontos bemutatás, az élet változatossága, valamint a rendkívüli kutatómunka és a tájak változatossága azokat is lenyűgözte, akik alapjáraton semlegesek voltak a saját lakásukon kívüli történéseknek. Attenborough a legtöbb emberből hobbi szintű Darwin-t csinált és nem kevés embernek az életét befolyásolta. Most azt bátorkodom mondani, hogy nélküle talán sötét szmogban ülnénk és ehetnénk a zöld szóját, de Attenborough a maga tisztelettudó személyiségével megmutatta saját lelkiismeretünket, hogy szeressük és tiszteljük a bolygót. Persze csodát ő sem tudott tenni, de amit ember megtehetett, ő bizony meg is tette. Nem beszélve olyan dolgokról is, mint az akkor szinte elsőként bemutatott hegyi gorilla, melynek "meginterjúvolása" a sorozat egyik szenzációja volt.

  A sorozat könyvben is megjelent, ami szintén hatalmas siker volt. Attenborough azonban nem elégedett meg ezzel. Úgy vélte, hogy ez csak a kezdet. Ezért következő sorozatában különböző szélességi köröket, illetve helyeket és azok állat- és növényvilágát mutatja be. Az élő bolygó c, sorozatát 1984-ben mutatta be a BBC, mely minőségben cseppet sem maradt el, bár természetesen némi átfedés akad a két sorozatban. Ami igazán jó bennük, hogy szeretettel és tudományosan megalapozottan beszél az életről, de nem feledkezik meg annak néha kegyetlen voltáról. Egy pillanatra sem ítélkezik. Ha mégis, az ilyen üzenetek mind az emberről szólnak, mint a bolygó egyetlen tudatosan romboló élőlényei. Attenborough ezt az üzenetet hitelesen közvetíti és emiatt köszönheti hatalmas rajongó táborát.

  Ez a két sorozat egyben az Élet-sorozat megalapozói, amit sok más követett és amiket Attenborough közel a 88. életévében is készít. Mint újító, technikailag is folyamatosan fejlődik és előbb HD-ben, majd 3D-ben is az elsők között forgatott. A mai természetfilmek mind az ő stílusát próbálják követni, több-kevesebb sikerrel. Ő maga mindig szabályként tekintett arra, hogy soha nem szabad beleavatkozni a természet dolgaiba, és ezt a forgatásain is betartotta. Vannak bizonyos jelenetek, melyeket stúdió körülmények közt forgattak (pl. kígyó v. egér ürege), de ilyenkor is a létező legnagyobb hitelességre törekedtek és szinte tökéletesen rekonstruálták a valóságot. Ez a hozzáállás segítette Attenborough-t, hogy életében legendássá váljon, ugyanakkor a mai napig megmaradt egyszerű embernek, aki cseppet sem szállt el saját sikerétől. Inkább utazgat és kutatja tovább az élet sokszínűségét. Ha vannak élő hősei az emberiségnek, David Attenborough mindenképp ebben a szűk csoportban található.

  Nem feledkezhetem meg a sorozatok magyar változatáról. A magyar hangot Végvári Tamásnak (1937-2010) köszönhetjük, és hazánk szinkron munkáinak kétségtelenül egyik legnagyobb telitalálata, hogy vele készültek ez a sorozatok magyar változatai. Az ő tolmácsolásában a sorozatok még az eredetinél is érdekesebb dimenziót kölcsönöznek, természetesen kizárólag csak hazánkban. Bátran állíthatom, hogy magyarországi kultikus sikere kicsit neki is köszönhető.

  Amit én köszönhetek a sorozatnak, az a rengeteg érdekes információn kívül maga a hozzáállás az állatokhoz. A 80-as évek végén néztem a sorozatot, és ennek hatására szerettem volna magamnak egy akváriumot. Igazság szerint rengeteg állattal szerettem volna magam körül venni, de kizárólag egy 15 literes akváriummal kellett beérnem. Aztán lett egy 70 literes is, így a kisebbet az elevenszülő porontyok felnevelésére is használhattam, míg a nagyobbat be tudtam népesíteni. Míg nem egy betegség a halaim többségét kipusztította. Ez után már nem volt kedvem további halakat beszerezni. Rövid ideig lett teknősöm és két hörcsögöm is (őket tesómmal közösen nevelgettük), de be kellett látnom, hogy nem érzik jól magukat. Hiába küzdöttem a szüleimnél az állatok életkörülményeinek jobbá tételéért, az eszemmel tudtam hogy már a befogadásukkal börtönt csináltam nekik. Úgyhogy azóta tartom magam ahhoz a szabályhoz, hogy csak akkor lesz állatom, ha azok szabadnak érezhetik magukat. És mivel nincs lehetőségem egy kisebb rezervátum kialakításához, így a közeljövőben kutyát és macskát tarthatok, hiszen a világon kizárólag ez a két állat igényli az emberi környezetet. Addig is tartom magam ahhoz a buddhista tanácshoz, miszerint "ha szereted a virágot, ne pusztítsd el azzal, hogy leszeded".