John Williams talán a legismertebb kortárs zeneszerző, aki elsősorban filmzenéivel szerzett magának hírnevet. Az idén 82. életévét betöltött mester elég régóta van már a szakmában, az idők során öt Oscar-díjat is kapott munkásságáért. Mivel én a Lucas/Spielberg produkciókon nevelkedtem, így hamar megismerkedtem a filmzenéivel. Akiket érdekel a részletes munkássága, az látogassa meg a remek filmzene.net blogot.

Én inkább megpróbálok pár filmzenét ajánlani tőle. Egyetlen kikötésem, hogy a Star Wars-filmekből semmit sem fogok berakni, mivel az már egy orbitálisan nagy közhely lenne. :)

Empire of the Sun/A Nap birodalma (1987)

Steven Spielberg 1974-ben dolgozott először együtt vele, és egy alkalmat leszámítva a mai napig közös alkotótársak. A Nap birodalma Spielberg második olyan filmje volt, ahol valami komolyat szeretett volna elmondani és ezzel együtt kitörni az ifjúsági filmek bűvköréből. Bár a film szerintem nem volt rossz (szerintem Christian Bale volt a legjobb gyerekszínész valaha és ez a felfedezés Spielberg érdeme), de mégis hiányzott az a katartikus élmény, ami addigi filmjeit jellemezte. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem vetett be mindent, de Bale-t leszámítva John Williams zenéjére mondhatom, hogy valóban "megéri a pénzét".

Jean-Jacques Annaud filmje Heinrich Harrer osztrák hegymászó és az akkor még gyerek Dalai Láma közti barátságról szól. És bár a főszereplő amerikai, illetve a film költségvetését is egy nagy stúdió állta, mégis inkább tűnik európai filmnek, még ha néha meg is próbál bombasztikus lenni. Ettől függetlenül Annaud a legjobbat akarta kihozni a témából(szerintem sikerült is neki), így zeneszerzőnek John Williams-t bízta meg. Akinek egyébként nem volt könnyű dolga, mivel nagy volt a kísértés, hogy a sok népet felölelő történetben kicsapongó zenét írjon, de szerencsére ez nem így történt. A főtéma klasszikus Williams-minőség, de közben nagyon ügyesen lavírozik a különböző hangszerelések között, ráadásul zenéje a film alatt cseppet sem tolakodó.

Hook (1991)

A Spielberg/Williams páros egyik alulértékelt művéről van itt szó. Peter Pan történetének folytatása nem volt éppen hatalmas közönségsiker, bár bukásnak sem lehet nevezni. Talán a túlságosan stúdió szagú jelenetek, vagy éppen a gyerek/szülő kapcsolat kissé egyedibb bemutatása volt az oka, nem tudom. De talán ott kell keresni a "bajt", hogy a felnőtt Pán Péter az USA-ban él és karrierista, és a történet lényege, hogy hogyan találja meg újra gyermeki énjét. Talán ez nem tetszett a kinti népnek. Williams zenéje sajnos szintén nem kapta meg a kellő figyelmet, pedig meglehetősen komplex művet alkotott, amit ez a részlet is bizonyít :

Amistad (1997) 

Amióta Spielberg örökbe fogadott egy fekete bőrű gyereket, elmondása szerint szeretett volna egy filmet rendezni az 1800-as évek rabszolgasorsáról az Államokban. Ehhez Cinque történetét, valamint rengeteg sztárt sorakoztatott fel. És bár a milliőt remekül rekonstruálta, mégis inkább tűnik az egész egy kicsit kihagyott ziccernek. Az egyetlen valóban megrázó jelenet az a rabszolgák elhurcolása Afrikából, ami bizony hatalmas gyomros a nézőknek és kötelezővé tenném mindenkinek a megtekintését. Williams okosan nem csinált ehhez hatalmas filmzenét (1997 amúgy is elég sűrű volt számára), megmaradt inkább a háttérben, viszont a főtéma ismét lenyűgöző lett.

Indiana Jones and the Temple of Doom/Indiana Jones és a végzet temploma (1984)

Spielberg nem volt tökéletesen elégedett az Indy-trilógia második részével. Épp magánéleti válságot élt át (ahogy George Lucas is), és elmondása szerint egyetlen öröme az volt, hogy későbbi feleségét a forgatáson ismerte meg. Én nem tartom ennyire katasztrófának a végeredményt : mai szemmel is piszok szórakoztató alkotás, ami bár valóban a leggyengébb a trilógiából, de így is rengeteg rendező megirigyelhetné azt a szórakoztatási faktort, amit Spielberg itt felvonultat. Na de Williams-nek nem volt nehéz időszaka, hacsak nem az a kihívás, hogy ismét egy folytatás zenéjét bízták rá. Williams azonban elég okos és nyitott ahhoz, hogy merjen váltani. Így tehát a főtémát is csak ritkán használja, viszont rengeteg új kompozíciót kreált, valamint ezek közé remek kis átmeneteket ékelt be. Több figyelmet érdemelne ez a filmzene, mivel Williams kreativitásának egyik csúcsa az, amit produkált.

Presumed Innocent/Ártatlanságra ítélve (1990)

Alan J. Pakula jó pár remek thrillert készített a 70-es években, de a 80-as évek nem hozott számára igazán átütő sikert. Viszont a Harrison Ford főszereplésével készült thriller kicsit visszahozta az élvonalba. A szeretőjének meggyilkolásával vádolt helyettes államügyész története remek lehetőség volt Ford-nak ahhoz, hogy hősies szerepét újra levesse magáról és egy gyarlóbb embert mutasson be a világnak. És bár a film szerintem nem rossz, legalábbis az a titokzatosság, ami öleli a filmet, egész egyedi hangulatot ad, mégis Williams aláfestő zenéje teszi valóban jóvá a produkciót. Nélküle fele annyira sem lenne izgalmas, és az egyébként remekül játszó színészek is talán elsikkadnának a meglehetősen lassan hömpölygő történetben.

Schindler's List/Schindler listája (1993)

A Schindler listája egyik legnagyobb élményem volt a moziban, és biztos fogok is írni róla a későbbiekben. Most csak annyit, hogy John Williams élete főművét alkotta meg a film zenéjével, és a főtéma a mai napig ugyanolyan hatásos, mint az 94 elején volt a hazai bemutató idején. Most azonban nem ezt választottam, hanem a Remembrances c. tételt, mely remekül festi alá a 40-es évek Krakkóját, ahol a gettóban összezsúfolva élik a zsidók mindennapjaikat. Bátorkodom a világ egyik legjobb filmzenéjének nevezni.

War of the Worlds/Világok harca (2005)

Spielberg csúcssebességgel rakta össze filmjét (10 hónap alatt, ennél csak a Halálos fegyver 4. része jobb a maga 6 hónapjával), így Williams-nek is csipkednie kellett magát. Szerencsére annyi ideje volt, hogy eldöntse : szándékosan semmilyen fülbemászó zenét nem komponál, inkább megpróbálja teljesen alárendelni magát az eseményeknek. És bár a filmzene 4. tétele nem éppen rádióbarát, de a film ismerete mellett nagyon is hatásos. Főleg a 2. felétől hallható igazán Williams zsenialitása.

The Towering Inferno/Pokoli torony (1974)

Bár a Cápa zenéje volt Williams számára az áttörés, de előtte egy évvel megbízták az akkori idők legnagyszabásúbb katasztrófafilmje zenei aláfestésével. A film főcíme alatt hallható zene a műfaj egyik legjobban sikerült darabja, melyben a szuper felhőkarcoló monumentalitása, illetve annak szem számára rejtett törékenysége is érzékelhető. Talán kicsit régimódi, de én nagyon szeretem.