Top 5 Harrison Ford

Harrison Ford gyerekkorom kedvence volt. Gyakorlatilag az ő filmjein nőttem fel. Nem tartottam zseniális színésznek, de meggyőződésem volt, hogy vászonra termett. Az ír apától és orosz anyától származó színész és mai napig aktív önkéntes mentő pilóta a mai nap töltötte be 72. életévét. Jelenleg várja, hogy lábsérüléséből felépüljön és forgathassa tovább azt a filmet, melyben újra egyik híres figuráját alakíthatja. Han Solo szerepéről van szó, amivel 77-ben berobbant Hollywood A-ligájába és rengeteg szereppel szórták meg utána. Ford azonban az első 2-3 év után egyből visszafogta magát és 80-tól fogva egy tudatos 1 év -1 film szabályt állított fel magának és kereste a minőségi, néha radikálisan más szerepeket. És bár 1977-ben lett ismert, de 1980-ban kezdődött el az a szériája, ami csak 15 évvel később tört meg és amelyben összesen egy (!) filmje lett bukás. Sajnos a 95-ös Sabrina viszonylagos érdektelensége után valami megváltozott és képtelen volt már ilyen jól választani. De addig is nagyszerű filmekkel ajándékozott meg minket és remekül bele illett minden egyes szerepébe.

Íme tehát az én - kicsit közhelyes - toplistám :

5. A kis szemtanú (1985)

Kb. 1991 környékén hallottam erről a filmről. Akkoriban már kezdtem rákattanni a filmjeire, és mivel ugye internetnek nyoma is alig volt, ezért manuálisan néztem utána filmjeinek (értsd : végig jártam Csepel összes tékáját, és akkoriban bőven volt belőle). Így fedeztem fel ezt a filmet, amit vhs-en még felirattal adtak ki. És engem még kölyökként is teljesen lenyűgözött. Nem a hihetetlen fordulatai, netán a látványos jelenetek miatt néztem tátott szájjal, hanem az a realizmus, amit eddig sosem tapasztaltam filmben. Nem arról van szó, hogy meghülyültem az amerikai filmektől, mert gyerekként több európai filmet láttam, ezt állíthatom (ezt kaptuk a tv-től). Hanem hogy semmilyen mesejellege nem volt. Peter Weir rendező egy viszonylag egyszerű történetet vett : egy amish közösségből egy özvegyasszony a fiával a pályaudvaron vár. És mikor a fiú a mosdóba megy, szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. A kirendelt rendőr, John Book hamar felfedezi, hogy a gyilkosok rendőrök voltak és a korrupció sokkal nagyobb, mint azt elképzelte. Így menekülnie kell, és pont az az amish család fogadja be, akiket az elején ő védett.

Rengeteg mindent szeretek a filmben. Leginkább a visszafogottságot. Pl. hogy nem azzal megy el a film fele, hogy Book szerencsétlenkedik egy olyan világban, ahol nincs áram, nincsenek gépek, mindent puszta kézzel, esetleg egy kalapáccsal végeznek el. Egyből feltalálja magát és az esetleges különbségek is inkább kedvesen és mosolygósan jelennek meg, nem pedig térdcsapkodós poénként. Mint azt írtam, az egész filmet átjárja a realizmus. Ez az utolsó madárcsicsergésig így van, de még a film elején lévő gyilkosság ábrázolása is messze hihetőbb, mint bármely más akkoriban készült filmben. Ford remekül játszik ebben a közegben. Simán elhisszük neki, hogy egy unalmas rendőr, aki csak munkának tekinti hivatását. És a film alatt talán kacérkodik a gondolattal, hogy az amishok közt maradjon. Ami miatt szép ez a film, hogy ezt mindenfajta szájbarágás nélkül teszi, pusztán a környezetrajzzal és a színészi alakítással. Peter Weir teremti meg ezt a fantasztikus hangulatot, aminek láttára az ember beleéli magát ennek a közösségnek az életébe. A film csúcspontja pedig a pajta építése, mely alatt a kiváló Maurice Jarre zenéje szól, és nem szól másról, mint valóban egy csűr építéséről. Sallangmentesen, mint maga az egész film :

4. Őrület (1988)

Roman Polanski mindig is különcnek számított. Életét rengeteg siker és botrány színesítette. De a Kalózok c. - szerintem alulértékelt - filmjével megízlelte az igazi bukást is. De nem búslakodott, hanem visszatért a thriller alapjaihoz. Az alapnak pedig Hitchcock mestert illik nevezni. Polanski fogta magát és egy rendezett egy Hitchcock-thrillert, melyben a Párizsba érkező tiszteletteljes középkorú amerikai házaspár férfi tagja, Dr. Richard Walker (Ford) épp egy konferenciára készül, mikor felesége eltűnik. Walker kizárólag "amerikaiul" tud és igyekszik előbb segítséggel, majd szép lassan teljesen egyedül és egyre szenvedélyesebben keresni feleségét. Hamarosan az arabok és izraeliek "pult alatti" háborúja közé kerül, ahol titkos ügynökök próbálják egymást eltenni láb alól. Ebben a közegben van Walker, akivel talán életében nem történt még semmi rendkívüli és hirtelen temérdek helyzetben kell bizonyítania rátermettségét és improvizációs készségét.

Nem ez Polanski legjobb műve. Ennél sokkal tartalmasabbat és fontosabbat is készített. De Ford életében nagyon fontos ez a film. Egyrészt Ford és Polanski között életre szóló barátság szövődött. Polanski egyszer viccesen megjegyezte Fordnak, hogy "egyszer te fogsz rendezni és én játszom majd benne". Sajnos ez nem történt meg, mert ahhoz Ford jobban szeret a természetben lenni, semmint 1-2 évig egy filmen dolgozni. De sebaj, mivel az Őrület c. filmmel egy remek thrillert nézhetünk. Nagyon bírom, ahogy Ford szép lassan az idegösszeomlás szélére kerül, de valahogy mindig túl jut a nehezén. Bár mikor a nagykövetséggel próbál szót érteni, az eléggé vicces. Meg kell jegyeznem, hogy az egész film alatt Walker szemszögén keresztül mutatnak mindent, ettől még inkább bele lehet élni magunkat az elveszettség érzésébe. Mindez a szinte végig izzadó Ford tolmácsolásában nagyon szórakoztató, ugyanakkor Polanski szintén szeret a földön járni, ezért az itt történt események is viszonylag realistán vannak bemutatva.

Megemlíteném még Morricone remek zenéjét, valamint a szintén remek magyar szinkront, amit nagyon ajánlok, ugyanis a friss "felfedezett" Emmanuelle Seigner katasztrofálisan beszél és a szinkron nagyban javítja játékét (köszönet érte a fiatalon elhunyt Prókai Annamáriának).

3. Szárnyas fejvadász (1982)

Kicsit kakukktojás ez a film a listában. Ugyanis ezt a filmet leginkább a hangulata, a felvetett kérdések illetve a látványa adja el. Ford bár korrektül játszik, de ő lényegében egy eszköz itt. Minden téren. De nem volt ez mindig így nálam, ugyanis én még az első verziót néztem meg, ahol a Ford által játszott karakter, Rick Deckard narrációjában segítenek bemutatni egy fejvadász megbízását, ahol a jövő Los Angelesében hat emberként viselkedő és embernek kinéző robotot, replikánst kell kivonni a a forgalomból, mivel a replikánsok a Földön nem tartózkodhatnak. És szép lassan jön is a válasz, hogy vajon miért is akarnak ők a Földre jönni. És csak gyűlnek a kérdések és egyre nehezebb rájuk válaszolni...

Ford akkoriban már próbált rendesen lázadni a státusza ellen. Épp ezért próbálta ki magát a Bogart-szerű fejvadász szerepében, ahol futurisztikus jelmezek és díszletek közt kell nyomoznia és rohangálnia. Szerintem remekül illik bele a képbe az ő személye, de tény, hogy Rutger Hauer messze erősebb jelenléttel bír. Az ő replikáns figurája összetettebb, ráadásul neki köszönhető a film egyik legszebb gondolata, mely a film végén hangzik el Rutger Hauer rögtönzésének köszönhetően. De ezt leszámítva a film tulajdonképpen az egyik legjobb sci-fi, ami valaha moziban volt. Mint minden sci-fi, így a Szárnyas fejvadász is követi a műfaj első számú szabályát : sok kérdés, kevés válasz. A forgatókönyvírók kizárólag csak a világot, meg az alapszálat vették ki Philip K. Dick könyvéből, majd egy egészen új történetet alakítottak ki belőle, ahol máshová helyezték a hangsúlyokat. Dick amúgy olvasta a forgatókönyvet és elmondása szerint nagyon tetszett neki, mert ahelyett, hogy szóról szóra megismételné magát, inkább bátran kiegészíti az a világot, amelyet ő megalkotott. A stúdió emberei nem voltak ennyire elragadtatva : rendesen belenyúltak a kész műbe és lebutították. De még így is kultikus státuszt szerzett magának. Az igazi siker 1992-ben volt, mikor nem sokkal előtte véletlenül valaki felfedezte a rendezői változatot és észrevette, hogy mennyivel tartalmasabb ez a verzió. Így kicsit kikupálták a kópiát, majd újra mozikba került. A siker óriási volt. A narráció kimaradt, a befejezés is teljesen más lett és a feje tetejére állítja az egész cselekményt. Létezik egy Final Cut nevű változata is, ahol apróbb változások vannak, valamint néhány bakit tüntettek el. Én mindenképp ezt a változatot ajánlom, mivel valóban ez adja a legnagyobb élményt. Vangelis felejthetetlen zenéje is itt bontakozik ki csak igazán :

2. A birodalom visszavág (1980)

Sok mindent nem akarok írni erről a filmről, mivel már írtam róla nem keveset. Érdekesebb azonban Ford kapcsolata a filmmel. Neki tulajdonképpen ez volt a második sikere. Vagyis az sem volt biztos, hogy nem bukik meg, mivel a Csillagok háborúja akkora elvárást szült, hogy könnyen összeroppanhatott volna az egész produkció. Nos, Ford sosem akart az elszállt szupersztárok közé tartozni, ezért csak úgy megjegyezte George Lucasnak, hogy nyírja ki Han Solo karakterét a film végén. Természetesen Lucas ezt nem tette meg és talán még a Jedi visszatér ultra rajongói is kénytelenek elismerni, hogy Han Solo karaktere talán egy kicsit feleslegessé vált a történet szempontjából. De most a középső epizódról beszélnék inkább, ahol Solo karaktere félúton van a csempész és a lázadó szerepe közt, és végül egy nő miatt dönt, hogy feláldozza jól jövedelmező munkáját és inkább a gonosz Birodalommal igyekszik ujjat húzni, ráadásul Jabba is rá küld egy fejvadászt eme döntésének következményeként. Ezek után Solo egész a film majdnem végéig menekül, elárulják és megkínozzák, hogy aztán olyan búcsút kapjon, melyben egyedien és viccesen, ugyanakkor nagyon drámaian megkapja azt, amit valóban szeretett volna. 

Már leírtam, hogy nekem ez a kedvenc részem, meg úgy kb. a Star Wars rajongók többségének. Solo azért itt a legjobb, mert bár szórakoztató volt az előző epizódban, de attól még eléggé egydimenziós volt, és csupán a legvégső csatában bizonyította rátermettségét. Ezzel szemben itt az arcára van írva a kétségbeesés és az, hogy folyamatosan megtörésre kényszerítik. Ez a fajta mélyítés egy folytatásban eléggé ritka dolog volt, és senki sem gondolta volna, hogy pont a Csillagok háborúja fogja elhozni ezt. És bár a trilógiából ez hozta a legkevesebb pénzt, de az idő végül bebizonyította, hogy ez lett a legmaradandóbb alkotás a Star Wars univerzum eddigi hat filmje közt. Kíváncsian várom a jövő karácsonyán bemutatandó VII. epizódot, ahol az immár idős Ford bújhat ismét Han Solo szerepébe.

1. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag

Számomra szórakoztatóbb film még nem készült, mint Indiana Jones harmadik kalandja. Nálam amúgy ez a három film egybe tartozik. míg a 4. rész egy jobb rajongói filmként tartható számon (amiben a szomorú, hogy szinte ugyanaz a stáb csinálta mind a négy részt). Szóval Indy karaktere a 30-as évek kalandhősei előtt egy főhajtás, ugyanakkor meg szeretné idézni a James Bond-filmeket is. Ennek ötvözete teszi roppant egyedivé az Indy-filmeket, melynek főszerepét az után kapta meg, hogy a Lucas által eredetileg kiszemelt Tom Selleck végül nem vállalhatta el és így jött a képbe Spielberg kiszemeltje, Ford. Egyébként szerintem Selleck is nagyon jó lett volna a szerepre, de ezt már sosem fog kiderülni másból, csak abból az egy tesztfelvételből, ami megmaradt. Ford számára azonban tökéletes volt a szerep, és annyira összenőtt vele, hogy tulajdonképpen ez lett az egyetlen szerepe, amihez valóban hűséges maradt.

Személy szerint én egyáltalán nem várok egy esetleges 5. részt, mivel a Lucas/Spielberg páros már képtelen közösen valami igazán ütős produkciót összehozni. Lucas amúgy is visszavonult, Spielberg meg sokkal komolyabb dolgokon agyalt, mint pl. a Tin Tin. :)  

Végezetül berakom azt a kis bejátszást, ahol Harrison Ford nézi életében először az Indy-filmeket. :) Ezzel a cikkel kívánok boldog születésnapot Harrison Ford-nak.